Az egyszeri óvodás, még 2000-ben, hirtelen a nyugdjviták fókuszába került. Mert a dajkák, akik mind egyszerre helyezkedtek el abban a szép óvodában, nagyjából egyidősen, együtt élték le az életüket, de hopp, jött a nyugdíjkorhatár megemelése. És kiderült, hogy egyikük pár hónappal idősebb, a másik meg fiatalabb. És napokig ezt vitatták az egyszeri óvodás feje felett. Hogy hogyan lesz a megaállapítás, ki mikor mehet vagy éppen nem mehet. Végül oda jutottak, hogy Erzsi előbb mehet majd nyugdíjba, mint Jutka. És ezt elújságolta otthon az egyszeri óvodás. Mire megkérdezték tőle egyszeri szülei, csak úgy kíváncsiságból: Mi az a nyugdíj? És az egyszeri óvodás azt válaszolta, olyan, mint a többi, csak nincs berendezve. A szülei azóta is ezen gondolkodnak. Az óvodáson, aki a nyugdíjról annyit állapított meg, valami nincs benne. Meg a nyugdíjazáson. Igaza volt?  

Be vannak-e rendezve  a nyugdíjas évek és mivel? Milyen értékeket és ballasztokat visznek magukkal, és egyáltalán kik? Mivel már 58 éves kor táján nyugdíjba mehetnek egyes nők a 40 éves munkaviszonyukkkal, mások meg 100 évig élnek,  az egyik nyugdíjas negyven volt, amikor a másik megszületett.

Mégis így beszélünk róluk, "a nyugdíjasok".  Az első kérdés, hogy nyugdíjasnak lenni kiváltság vagy teher, vágyott, kellemes, unt vagy utált állapot?